Löw Immánuel: A szegedi uj zsinagóga szimbolikája

(„A szegedi zsidó népiskola értesítője” 1915. 3-5. o. – eredeti helyesírással)

 

I.

 

Az épület belsejének tagolása.

 

Az épület közepén 35 méterre felemelkedő kupola az ima áhitatának ég felé emelkedését jelképezi. Betetőzése a csillagos ég, a kék üvegkupolának csillagos hátterével. A kupola dobja a 24 oszlop közt felfüggesztett 24 imaköpennyel és felettök az ivezeteken felfelé keresztültörő csipkebokorral az ég felé való felemelkedés jelképe. A kupola 4 pendentifje arany-mozaik háttérben a zsidó vallás főoszlopait hirdeti kobalt-kék betükben: a tóra, az istentisztelet és az emberszeretet gyakorlása. Ahol az épületet tartó 4 márvány oszlopból a női karzat balusztrádeja kiindul, ott a 4 sark-kőtelesség van domború betűkkel jelezve : 1) a szülők iránti tisztelet, 2) az irgalom cselekvése, 3) béke szerzése az emberek között, 4) a tóra tanulása.

A kupolát köritő 4 donga-boltozat a világtájak felé van irányitva és a 4 illetve 5 főimát jelzi. 1) A keleti donga a reggeli ima, felirata: jajcér hameajrasz, 2) a déli a muszaf ima, felirata : naaricoch venakdisoch 3) a nyugati a) mincha ima, felirata : asré, b) a nyugati külső donga a hosszunapi neiló ima, felirata : peszach Iónú sáár, 4) az északi az esti ima, felirata : hamaariv arovim.

E dongák közepét az illető imákat arany betűvel jelző említett feliratok, széleit pedig az illető világtájra vonatkozó szentirási versek diszitik. A keleti dongán tul az oltár feletti boltív 2 oldalt aranyozott háttéren 1-1 relief betűs zsoltárt tüntet fel, lejebb a papi ülések felett a jeruzsálemi templom oszlopainak emlékére a jákin és bóaz feliratokat. Ugyancsak a prosceniumnak felső boltozása a felebaráti szeretet parancsát juttatja a templomba belépőnek eszébe héber és magyar felirással. A prosceniumon túl a kórus következik, amelynek összefutó bordái között a sikok a tóra felolvasásának dallamát jelző neginókkal vannak behintve.

Magán az oltáron a frigyláda felett az épületnek kupolája van megismételve. A 4 donga-boltozat között az épület 4 sarkában keletkező keresztboltozatok a szentirásnak 4 főrészét jellemzik a bibliai növényvilág szimbolumaiban. 1) A délkeleti kereszt-boltozat a tóra: az összefutó bordák által képzett sikokban a csipke‑bokornak, (Rubus sanctus) stilizált rajza a tóra 5 könyvét jelképezi. 2) Az északkeleti kereszt‑boltozat az első próféták. Jelképe a királyok könyvében (II. 4.39) előforduló koloquint rajza. 3) Az északnyugati keresztboltozat az utolsó próféták, a Jónás könyvében előforduló, ricinus növénnyel. 4) A délkeleti keresztboltozat a szentiratok; jelképe az Énekek Énekében előforduló diófa virágzó ágai.

A biblián kivüli szóbeli törvény jelképe a nyugati külső dongák alatti ivekben a biblia utáni kornak növényei: a rózsa, az oleánder és a nymphaea,

A templom festése a szerény mértékben alkalmazott aranyozáson kivül csak 3 szint alkalmaz. Hamvasszürke falsik, elefántcsont szinü dongák, élek és baluszterek és a kettővel váltakozva világos kék szegélyek és hátterek.

 

II.

 

Az üvegfestés.

 

A templom belsejét a 3 üvegbetétes nyugati főajtón és a kórus mögötti nagy ablakon kivül a földszinten 10, az emeleten 7 ablak világítja meg.

A földszinti 10 ablak a hétköznapi és ünnepi istentiszteletek jelképezésére van igénybe véve. Az ablakok kivétel nélkül ugyanazt a bordürt mutatják, amely a makkabaeus pénzek hármasliliomának ismétlődéséből áll, a sarkokban Salome királyné pénzeinek nyolcas csillagu emblémájával megszakitva. Ezen általános kereten belül mindegyik ablak a maga jelentőségéhez képest még egy belső szegélyzetet mutat fel, amely az ablak alsó részében a nagyobb képeknek sikját foglalja magában, a felső részben pedig a stilizált héber‑betűs feliratokat és szimbolikus képeket fonja át.

 

1. Déli oldal.

 

a) Délkeleti ablak. A 3 nyilásu ablak a köznapi munka és istentisztelet jelképezője. Felirata: „Tüskét és bogáncsot teremjen néked és arcod verejtékével egyed kenyeredet” Ennek a bibliai versnek megfelelőleg a jobb s balfelőli ablaksikban kék eryngium‑szálak, a középső ablakban pedig ősi faeke van érő buzakalászok közt. Mindhárom ablaknak belső kerete 6-6 bogáncs-fej egy-egy buzakalász által megszakitva a hétnek jelképzéséül. Az ablakoknak a felirat feletti részében a köznapi istentisztelet jelzésére a középen tefillin, jobbra és balra a hétfői és csütörtöki istentisztelet gyűjtő tányérkái.

b) Déli oldal, második ablak: Húsvét. A belső keret a peszach alkalmával bemutatott árpakalász és a széder szertartásához tartozó keserű füvek közül a katáng, a 2 ablak‑sikban a Vörös-tenger papirusz növényekkel, a felső részekben a széder-est 4 serlege, szédertál és stilizált betükben a felirat: zeman chéruszénú.

c) Déli 3-ik ablak: Sátoros ünnep. A belső keret ez ünnepi csokornak fűzfa és mirtus ágacskái. A 2 ablaksikban az ünnepi sátor a lúlov által képezett gótikus ivbe beállitva. A felső részben eszrog és a felirat: bászukkajsz tésvu. A legfelső részben az oltár-asztal az ünnepi körmenetek jelzésére szivárvány szint feltüntető körök közepén.

d) Délnyugati ablak. Purim és chanuka. A 3 részből álló ablakok közül a középső ablaknak belső kerete a makkabaeus réz- és ezüst-pénzek, sikja a makkabaeus zászló, felső része összefonódó pálmaág, mint a győzelem jelképe. A jobb és bal szárnynak belső kerete a purim‑süteménynek jelzésére gyömbér és bors, továbbá a purim jelképezésére szőlőfürt, chanukáéra trenderli, az ablak sikjában jobbra ezüst tokban megilló, balra vörösréz chanukalámpa, mig az ablakok felső részében a chanuka lámpa felett az olajos kőkorsó, a megilla felett Mordecháj nagy perzsa koronája.

 

2. Északi oldal.

 

e) Hármas ablak: szombat. Belső kerete a szombati olajlámpának olaj-bogyói és a havdóló szegfüszege. Középső ablaknak belső kerete a neginók. Felirata: lechó dajdi likrász kálló. A középső ablakban teljesen felszerelt tóra, jobbra letakart barkesz és rajta kehely, balra két havdóló és almavirág közt ugyancsak kehely. Az ablak felső részében jobbra sárgaréz szombati lámpa, középen szőlőfürtök közt kehely, baloldalt a havdóló pszómbixlije.

f) Pünkösd A belső keret az ünnepet előkészítő 7 heti számolást jelképező 6-6 virágja a csipkebokornak megszakitva érett búzakalásszal, mint ezen ünnep áldozati növényével; a felső részben stilizált betükkel: zeman mattan tajrószénú. Az ablak legfelső részében felhők és sugarak közt a 10 parancsnak zafir-táblái; a 2 nagy ablak sikban a frigyláda anyagát szolgáltató igazi ákácnak ágai (mimosa).

g) Smini acéresz és szimhász tóra. A belső keret az ünnep alkalmával olvasott prédikátorkönyvéből a mandola és kaporna-virág, az ablak legfelső részében a szüret jelképezésére a szent föld gyümölcsei: szőlő, olajbogyó, gránátalma, füge. Az ablak sikjaiban jobbra a halottak emlékezetére Rachelnek ősanyánknak sirja, balra a szimhász tóra jelzésére nyitott tóra.

h) Hármas ablak. Tisó beóv. Felirat: Ha elfeledlek Jeruzsálem, feledjen jobbom engem el. Belső keret középen borostyán, jobb és bal ablakban tüzes liliom és bogáncs fejek. A jobb és bal ablaksikjában a szentföldet jelképező pálma fák, a középső sikban a jeruzsálemi szentélyből megmaradt nyugati fal a tipikus 3 ciprus fával. Az ablak felső részében jobbra és balra a szétszóratást jelképező ördög‑szekér, a középső ablakban felül a feltámadást jelképező jerikói rózsa.

i és j) A templom középső északi és déli kapuja felett a 3 tagú felülvilágitóban a bün és bünbocsánat jelképezésére piros gránátalma és fehér liliom van. A déli kapu felett még sófor az ujévet, az északi kapu felett sugarakban szóláchti felirás az engesztelés napját jelzi.

Az emeleti ablakokban a földszintieknek képei ismétlődnek úgy, hogy a földszinten a déli oldalon lévő ablakok az emeleten északon ismétlődnek és viszont.

A templom bejárata felett lévő hatalmas nyugati ablak a visszaemlékezésnek van szentelve. Középen a jeruzsálemi templomra emlékeztető főpapi melldisz, 7 águ csillár, kürtök és áldó kezek vannak. Alatta a régi templom, amint az árvizben áll, előtte kikötött nagy ladikkal és mellette az uj templomnak fő homlokzata; jobbra a felső mezőben építészeti jelvények közt a templom épitőjének: Baumhorn Lipót műépitésznek neve, ennek megfelelőleg balra a templom épittetőjének Várhelyi Rósa Izsó dr, hitközségi elnöknek nemesi cimere.

 

Löw Immánuel: A mi zsinagógánk

Jubiláris beszéd. 1928.

 

 

(Löw Immánuel beszéde, mely a szegedi új zsinagóga fölszentelésének 25. évfordulóján hangzott el 1928. május 19-én. A szöveg forrása: „Löw Immánuel: A mi zsinagógánk. Jubiláris beszéd. Szeged, 1928.” A héber szövegek mellé zárójelben odaírtuk magyar fordításukat, amikor az nem nyilvánvaló a szövegkörnyezetből. A בסתר szó betűi számértékének összege 662, ami a zsinagóga fölszentelése előtti, 1902-es év évszáma a zsidó naptárban a kis időszámítás szerint.)

 

 

A zsoltárok könyvének szent énekeiben ötször merül föl ez a szó בסתר, („rejtekében”) annak az esztendőnek számjelző betűivel, amelynek égzengéses nyarán láttuk kibontakozni kupolánk vasvázát, hogy a ráforduló tavasszal a betetőzött művet fölszentelhessük. Ötször öt éve ma a feledetlen ünnepnek.

Köszönetes örömmel, hálaadó vígsággal járulunk ma az Úr színe elé. Fölös ünneplés nem vág helyzetünkhöz, de a szív hálája e napon akaratlan imába csordul. A zsoltár fölmerülő ötös szavára ötirányú elgondolás szökik ünneplő szivünkbe. Mintha ötrét türemkednék ez ünneplő órának lelkünkbe ötlő jelentősége. Hálásan idézzük föl azoknak áldott emlékét, akik bátran kezdették és vállvetve befejezték az istenes művet. Sírba szállott vezetőinknek, élükön Rósa Izsónak hálás szívvel ujítjuk emlékét.

Köszöntjük utánuk a nemes tervnek művészalkotóját és a tervnek művészkezű kézműves valóraváltóit.

Köszöntjük harmadsorban vezetőinket, akik e kincsünknek rendületlen állékonyságát, ifjú, ujszerű makészültségét gondozzák észlelő, szorgos istápolással, szíves áldozatossággal.

Köszöntjük negyedsorban ברוך הבא בשם ד׳ köszöntjük Isten nevében, akik buzgón gyakorolják Isten házát istenkereső szívvel, s akik velünk ünnepelnek ma e szent hajlékban. És a vezérszónak ötödik fölmerülésére végig pillantunk e negyedszázados multon, alázattal esedezünk közel s távol jövőre Isten oltalmáért, mennyei áldásáért.

Amen.

 

I. Az Ige első fölmerülte יושב בסתר עליון ¹ („aki lakik a Legfelsőnek rejtekében”). Azokról emlékezünk, akik máskor voltak, akik elköltöztek, hazatértek a magasságos Isten rejtő szárnyékába, akiknek áhítat-ahító, épülés után epedő lelkében fogantatott az építés gondolata, akik megindították az eszme térfoglalását, keltették a tervezés szándokát és célhoz érették, befejezték bátor, kockázatos, szinte vakmerő kezdésüket. Áldozatos készséget léptettek a garasmarasztó, szűkös fukarkodás helyébe. Ne feledjük el őket: az ünnep első gondolata övék legyen. ― Istenadta könyörületes adománya az emberi szívnek a felejtés, de vannak ébresztő napok, a mélyebbre szántás, a mélyülő ekézés pillanatai, amikor bús kegyelet borúján átcsillog a megdicsőülésnek tört sugára.

II. יסתירני בסתר אהלו ² Elrejt sátrának rejtekhelyén és בצור ירוממני kőszál fölé emel. A rideg, a nyers való fölé emeli az isteni szikra a művész lelkét. A művészi ihlet igézetes lendülete az alkotó léleknek oldatlan rejtélye, de a lelket a valóságnak merev kőszála fölé emeli, tökélyes alakoknak, a szépnek szabad formálására ihleti. Művészi lelkednek alkotása, amelybe belebilincselődik bámulásunk, az építő művészetnek világhíres remekévé vált! És a munkás kezeket, a mesteri elképzelést testbe öltő kézműves művészeket is köszönti ez ünnepi óra. Nem pusztán gépnek szabványos szerzése, kéznek kellett faragása, festék keverése, árnyalása, fém domborítása, forrasztása. Egyénnek alkotása a munka remeke. Élő munkás műve, egyéni nyilatkozása.

Az alakító munkás munka közben dúdolgat, énekel: a gépleső óraszámos nem énekel, csak neszel, figyel, reteszel. A gép zakatolásától elnémul az ének, hajtó kerekétől megriad az egyéniség megnyilvánulása. Az egyén alkot, remekel, a gép gyárt, előállít, szabványt, sorozatot szállít. Szállított nekünk is díszlő csillárokat.

III. תסתירם בסתר פניך ³ („elrejted őket arcod rejtekében”) Óvod őket orcád rejtezésében ember torzsalkodásától, rejted sátradba nyelvek háborgásától. Békés negyedszázada volt mindenkor békés gyülekezetünknek ez a ma betelő korszak is. Torzsalkodás, nyelvek háborgása nélkül vezettétek a növekvő teherrel teherbírásában öregbülő gyülekezetet. Gondoztátok büszkeségünket, a zsinagógát, óvtátok meglepő, fiatalos üdeségét, vedletlen frisseségét, épséges érintetlenségét az évek rozsdájától, óvtátok tatarozó gonddal, kárelőző közbelépéssel, teherlerovó tetemes áldozattal. Ápoltátok látványos, örökzöld keretét kertészkedő ajnározással.

IV. אחסה בסתר כנפיך סלה ⁴ („keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.”) Lakozom hajlokodban mindétig, menekszem szárnyad szárnyékába mindvégig! A negyedik ige rólatok szól, épüléskereső szívek, akik velünk ünnepeltek, ájtatoskodtok buzgó hittel, hódolva a hely méltóságának, alárendelődve a szolgálat mívelt rendjének. Akik egybeseregeltek menekülni béklyós küzdelmek fanyar robotjától, fölemelkedni e szent hajlékban, ahol a lélek rejtekei kibontakoznak, a kebel legrejtekebb zugolya kitárul, a szív legrejtekébe hat az áhítat és a forró buzgalom heve átjárja bensőnknek legrejtekesebb mélyeit.

Rejtett könyűit itt sírja el a bánat. A létnek gyomos útjáról, gyüvötényes parlagjáról idehí, ideédesget, ideszoktat a szentély imatermő boltolása, lendítő térhatása. Idekívánkozik hálaadó hajlam, könyhullató könyörgés, bűnebánó beismerés, mellverdeső mélabú. Ideszólít ének zsolozsmája, ige hirdetése, szívből szívbe hangzó szózata. Elragad, elréveszt a valóntúliság édes mámora, az Úr közelségének malasztos érzete és kincsül kísér innen buzgóság ujjászületése.

V. אענך בסתר רעם ⁵ („meghallgattalak a mennydörgés rejtekében”) Szorongtodban hozzám kiálltál és megváltálak, meghallgatálak rázkódások rejtekében. Országrázkódtató zendülések, világrengető riadások idejére néz vissza a szentély. Róluk szól az utolsó íge. Csodálkozva pillantunk föl, ámulva tekintünk körül: ifjú tavasz bája ömlik el szegélyes falsikon, márvány pilléren, kéklő kupolán, színvegyes üvegen. Az Úr menekítő irgalma óvta vérben és viharban fogant esztendőkön át. Tőszomszédságában lövések dördültek el, nyomot hagytak az üveg tábláin: de ablakainak színvarázsát épen hagyá az orv galádság. Talán nem is a ház szentsége gerjesztette tisztelet kelté a kiméletet, hanem a művészi alkotás álmélkodtató erejének lenyűgöző hatása tette sérthetlenné zavaros idők zűrjében is a szentélyt.

Parázslik még a világgyujtó tűzvész üszke, de gyérült már szikrája. A suhanó idő szárnya nagyot lendült. Háborútiltó, harckárhoztató kötéseket keres a világ és éledez benső béke zavartalanságának ragyogó reménye! Ez a remény válik imádsággá ajakunkon. Ótalmad alá helyeztük kezünk ez alkotását: óvjad továbbat is, hogy kímélje az idő: vész ne érje, ne bántsa ég haragja, ne ember gyűlölsége. Visszatér az első íge: יושב בסתר עליון („aki lakik a Legfelsőnek rejtekében”) Magasságos Isten, ki szemünk elül rejtve trónolsz, szenteld meg hálánk helyéül, vigaszunk enyhéül, sebhedésünk, vezeklésünk balzsamául.

Ti pedig, én édes Véreim és Atyámfiai, ha föltekintetek a magasba, e fényes alkotás tetőző boltjára, amelyet körülcikáz a léglakó madár; ha nézitek, pazar fényt ha szór reá az égbolt, vagy ha fölragyog benne az emberfékezte villám ragyogványos látomása: érezzétek, hogy ott, égbetörő ormán, ott fölöttünk, ott virraszt a Végtelen, az örök Jóság, akihez fölzeng szivünkből a hálának boldog zsolozsmája⁶:

Hallelúja!

 

Szent buzgalommal imádunk Téged, egyedül imádandó Isten! 

Legyen áldásod velünk és vezessen!

Legyen áldásod a régi hazának megmaradott csonkján és vezesd visszaszerző erejét megujhodó épség teljességére. Legyen áldásod városunkon, a hazának e déli határőrén és vezesse védő gondviselésed lelkipásztorait és híveiket, templomait és tanítóintézeteit, hatóságát és hadfiait, művelődését és művészetét, közéletét és gazdaságát, üzemeit és üzleteit, munkásságát és munkálkodóit.

Legyen áldásod gyülekezetünkkel és elüljáróival és vezesd a híveket a vallásos buzgóság ösvényén. Fagyos közömbösség helyébe lépjen sarkalló tettvágy, egyező akarat lendülete, áldozatosság kimeríthetlensége, hogy nyujthassunk lelki tápot a hívőnek, tanítást a tudásvágyónak, kenyeret az éhezőnek, hajlékot a hajléktalan aggnak, otthont az otthontalan árvának.

Legyen áldásod ezen a szent hajlékon, buzgó szívünk e féltett alkotásán, amely immár negyedszázada hívja imádságra a híveket. Élessze malasztos közelséged a szívek zsibbadt reményét, enyhítse a vesztes kebelnek bánatát, adjon szárnyat az áhítatnak, hogy Feléd emelkedjék. Aki idejő bűnebánva, vezekelve, lelje föl Benned megnyugvó békességét, lelje föl engesztelődés boldogító ígéretét a Te irgalmadban, irgalmas Istenünk!

Amen.

 

 

¹ Zsolt. 91, 1. ― ² 27, 5. ― ³ 31, 21. ― ⁴ 61, 5. ― ⁵ 81, 8. ― ⁶ Száz beszéd 148. 151.