(A szöveg Lőw Immánuel „A szegedi új zsinagóga” c. könyvéből.)
A festés az épület alapját és célját kívánja
illustrálni: alapját a hitben, célját a közös istentiszteletben. Ezért kettős
gondolatkört dolgozott fel: az egyik a tórának, a hit alapjának jelképezése, a
másik az épület rendeltetésének és tagolásának összefüggése. A mellékes díszítő
motivumokat a falakon s karzat alatti boltozatokon a szentírásnak a békességet
jelképező növényei, a szőlő és fügefa és stylizált írás-szalagok adták.
1. A szentírás négy részét a négy emeleti sarok jelképezi,
az írás illető részéből vett egy-egy színes kivitelű jellegzetes növénnyel. A
tórát délkeleten a csipkebokor (Rubus sanctus Schreb.), az első prófétákat
északkeleten a koloquint (Kir. II. 4. 39.), az utolsó prófétákat északnyugaton
Jónás próféta csodafája, a szent iratokat délnyugaton az Énekek Énekének
diófája képviseli.
A szóbeli törvényt s a történeti későbbi fejlődést a
misna korában fellépő növények közül a nyugati dongákban a színes kivitelű
vadrózsa és oleander s a kék alapon fehér szegélyt képező Nymphaea jelképezi.
2. Az épület rendeltetésének s tagolásának
összefüggését úgy emeltük ki, hogy a kupolát körülvevő négy hatalmas
donga-boltozatot a négy főimával kapcsoltuk össze s ezeket egy-két aranybetűs
szóval a boltozat közepén jeleztük. Kelet: a reggeli írna, dél: a muszaf,
nyugat: a délesti, észak: az esti írna képviselője. A hosszúnapi ötödik (neílo)
imát a nyugati donga után következő boltozat képviseli.
A dongák szélén s a kupola alján a szt.-pétervári 987
éves biblia-kézírat betűiből alkalmaztunk az illető világtájra vonatkozó
szentírási verseket, amelyeket alulfelül az őshéber rovásjellegű írásban egy
zsoltárvers szegélyez. Az épület összes felíratain a szt.-pétervári jellegzetes
írás dominál; rajta kívül csak a kupolában s a karzati könyöklőn, a réztáblákon
és az üvegfestésben alkalmaztunk másik stylizált írást, amelyet egy 1776-ban
készült s a hamburgi múzeumban őrzött széder-tálról vettünk. Mindez irások
kitünő rajzát Taussig Ármin mérnök úr szívességének köszönjük.
A kupolában a festés kettős feladatát egyfelől az
üveg-kupola egét a földdel összekötő s az architekturát áttörő csipkebokor, a
kinyilatkoztatás jelképe, másfelől a dob 24 mezejében festőileg elhelyezett
nyitott talisz igyekszik megoldani.
A színes boltozatoktól és süvegektől eltekintve, a
gazdag s mégis nyugodt s összhangzó színhatást az elefántcsont-fehér
alapszínnel, a meleg kék színezéssel és a kiválóbb hatású pontokon diskrét
aranyozással értük el. A kórusnak, hogy az oltár aranyozott fehér felépítményét
kiemeljük, csupa kék árnyalatot adtunk. Az előcsarnok csak néhány árnyalatban
van tartva előkelő egyszerűséggel; a téli templomban az imádságban való
megtisztulást a biblai izsóp stylizált bordürje jelzi, míg a főlépcsők kupolája
a benső motivumok egyes részeiből van hatásosan kiképezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése